Egy kese lány- csak mese tán'-, oly' szomorún élt, mint egy idegen, 'kit szerelem még el nem ért.
De az a szép, hogy ad az Ég: kövér Hold volt-, s egy vándor Anitszirknek egy dalt dúdolt:
Refr.: Te vagy az én kincsem- rád találtam-, ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban. Nem adom a kincsem, szép virágom-, nem vehet el senki az égvilágon!
Az repülés, az szárnyalás, az csillagtánc volt-, egy ölelés, egy elvarázsolt, örök csók...
De útra kél, 'kit hív a szél, s az elfogyó Hold-, a vándor szép dalából hazug szó szólt...