Messze minden- mind, 'mit hittem-, fáj a világ. Durva házak, furcsa, fáradt fák... Rút varázslat: most is várlak-, vágyott vágy... Éget, kínoz, egyre tovább.
Refr.:
Nagy tűz, nagy idő-, egy lángoló, egy éltető vad erő... jövő...de mégsem olvad a kő... Nagy tánc, csoda tánc-, de földet ért egy szárnyaló románc... A világváltó nyár álom már.
Nincs a kincsem- semmi minden-, holt a világ. Csak múltra éhes, gyilkos éjszakák... Merre bújjak?- árnyak húznak-, nem ég, s nem föld... Minden csöndem érted üvölt.
Az nincs tovább, 'mit szél a mélybe szórt-, egy más világ, egy másik élet volt.