Mások voltunk: Hinni azt, hogy lassul az idő, Nem mos el majd mindent az eső. Álmodozni együtt csendesen. Tudni azt, hogy nem vagy idegen.
V2.: Remélni, hogy mindig így lesz majd. Az örökkévalóság összetart. Elsuttogni őrült szavakat. Mondd, mennyit ér, ha végül elszakad A pillanat?
Refrén: Mások voltunk egyszer réges-régen. Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen, De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét Túl nem éltem.
V3.: Előttünk a tiszta víztükör. Csepp hullik rá, s mindent összetör. Elhomályosul a régi kép. Mi minden volt, az mára semmiség.
V4.: Reméltem, hogy mégsem így lesz majd. Elkerülünk együtt száz vihart. Őszinték lehetnek a szavak. Mondd, mennyit ért a vágy, ha így marad A pillanat?
Refrén: Mások voltunk egyszer réges-régen. Felhők szárnyán szálltunk odafent az égen, De a múlt mélybe hullt, s a nap tüzét Túl nem éltem. Sylvia