Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-, hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Valahol - egy holnap rejtekén - majd szerelem vigyáz rám. Valahol - a percek mentén - elfogy ez a mély magány.
Minden szigorú csöndből egyszer kijut a szó, mert mindig jön egy változás-, így tudom, hogy végül kiköt ez a hajó: nincs örök utazás...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-, de szívem azt súgja, hogy vár, 'kit várok rég...közel az idő.
REFR.: Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-, hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt! Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart-, hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
Valahol- az árnyak tengerén- Fény Földje vár reám. Túljutok az Ártók Rendjén, átvezet egy csók, talán...
És a Szigeten élek, 'míg a szerelem él, s a felhők fölé emel-, 'míg létem végül majd világot cserél, ha hazahív egy jel...