Álmodó csillagok, szerelmes illatok-, csodák. Végtelen pillanat: átölel, nem szalad tovább. Várom az angyalok csillogó-ringató dalát. Úgy szoríts, úgy szeress, feledjek minden más magányt!
Ellopnák, elvennék: ne hidd, hogy megérthetnék-, holnap gondolj rám úgy, mintha véletlen álom lennék!
Refr.: Érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem kell, hogy félj! De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj. Nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég-, tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!
Fénytelen hajnalok, végtelen űr vagyok-, nem látsz. Éjszakák, nappalok, üvöltve hallgatok-, nem vársz. Időnk már elveszett, meglelni nem lehet-, nincs már. De részemmé vált, és nem tűr meg mást, csak kínt-, kínt, ami mindent elzár.
Elszürkül, elfárad, elhamvad minden emlék-, s majd úgy gondolsz rám, mintha véletlen álom lennék...
Én érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem kell, hogy félj! De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj. Én nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég-, tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!
Én érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem kell, hogy félj! De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj. Én nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég-, tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!