Kergetted égen-földön, elbújt a boldogság-, Mért' kívül keresed-kutatod lelked otthonát? Áttörtél árkon-bokron, de nőtt , nőtt a távolság-, Végül már nem lelt álom rád...
De bármerre jársz, vigyen a remény-, Mert választ találsz az út mentén: Több vagy, nem egy név- hiszen él benned ezer év-, Benned a béke, a csillagok fénye, a mindenség!
Szállhatsz a dallal, Szívedből szóljon az ének! Várhatsz a harccal, várhat rád... Szállhatsz, mint angyalhaj, Az álmodról szóljon az élet-, Bátrabban hajtsd a hintát!
Benned van szíved vágya, benned a boldogság-, élhetsz- mint szerelem- szabadon, mért' vársz több csodát?! Ő mindig melletted volt, érezd, hogy szól hozzád: "Szebb vagy és jobb, mint gondolnád."
Bármerre jársz, utad hazaér: A tűz kell, ha voltál kobor szél. Száz föld nem elég, csak otthon vár menedék-, Ott van a béke, a csillagok fénye, a mindenség!
Több vagy, nem egy név, hiszen él benned ezer év, Benned a béke, a csillagok fénye, a mindenség!