Tudom, hogy meg nem elég, Ami gyönyörű, ha van elég, Szorítom a kezedet, Behunyom a szememet, Hogy lássam a homokban szaladó, Lábnyomaidba ragadó, Ezer mosolyodban kutató, Eredő, áradó érzést
Érzés, ami szétszakít, Fény, ami megvakít, Legyél a levegő, a szerető, a temető, Ohoh.
Az éjjel égető, A hajnalban nyugtató, A veled ebredő, A veled álmodó Érzés.
Refrén: Te vagy a föld és az ég, Te vagy a kezdet, a vég, Még mindig érted élek, Más élet nem kell, nem soha már.
Az idő ahogy tovaszáll, Minden tavaszra nyár, De ez a szerelem soha őszt nem lát.
Csillagok közt lebegünk, Tiszta szívből szeretünk, És amit keresünk, Az a csoda meg van már rég.
Refrén: Te vagy a föld és az ég, Te vagy a kezdet, a vég, Még mindig érted élek, Más élet nem kell, nem soha már.
Van, hogy néha mégis kicsi a világ, Visszaadni mindazt a csodát, Amit kaptam, értsd meg, visszaadnám, Bár sosem kérted.
És amit adni tudnék, Már nálad van rég. Te vagy a föld és az ég, A kezdet és a vég.
Te vagy a föld és az ég, Te vagy a kezdet, a vég. Még mindig érted élek, Más élet nem kell, nem soha már.