Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág, Új bölcsőben sírdogál egy élet. Apja emeli föl - ebből a gyerekből Fegyverkovács lesz, ha addig élek!
Így is lett, bizony, de szólt egy szép napon: Ne csináljunk soha többé fegyvert! Nem lesz háború, könnyes, szomorú, Boldognak látok majd minden embert!
Kis harangot önt, vándorruhát ölt A haranggal a világot bejárja Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall S nevet rajta mindenki, ha látja
Egy nap visszatér, megáll, alig él Már nem az, ki elment lehunyt szemmel Apja jót nevet: nyisd ki két szemed! Ilyen a világ, s kell a fegyver
Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved - Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed OhhhTudom, tudom, tudom, tudom, fáj a - szíved Ohhh Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed