Soha ne tudd meg, mi a tűz ölelése Úgy mar a szívedbe, belekap, hogy föleméssze Eleven láng, láttalak, csak a gyémánt nem salak Kik a tűzpróbát kiállják, igazak
Második özönvíz, amikor a szíved árad Bolydul a sötét mély, színe forr Belesápadsz: "Ez én vagyok" Se visszaút, se oltalom, belül támadt borzalom Kik a rém arcát is csókolták, tiszták
Hogyha feltárul a megszentelt világ A szoros átjárón ki megy át Csak a szél őrzi meg, amit írtál belé Nem a föld pora lábad nyomát
Soha ne tudd meg, mi a csönd kalapácsa Végtelen, sivár éj kegyetlen hallgatása Ez fáj nagyon Hiába volt bíztatód, ha az úton elhagyott Kik a más láncát is vállalják, szabadok
Hogyha feltárul a megszentelt világ A szoros átjárón ki megy át Csak a szél őrzi meg, amit írtál belé Nem a föld pora lábad nyomát
Minden elmúlik és úgy lesz örök Mint a fényből szőtt szerelem Mert az ember százszor is elbukik De a halhatatlan hűség benne nem