Ázott köpenyét kölcsönadta rám az ég. Ronggyá nyűtt cipőm, amíg bírta, vitt feléd. Éjszakák sűrűjén vágtam át, A fényes izzó nap tüzét arcomon hordtam szét.
Gyöngyházszínű tengeren, Könnyű csónak szállt velem. Most újra, újra itt vagyok, Napot hoztam, csillagot.
Drágakő vízbehullt, a mélyben elveszett. A bársony megfakult, ezüst tükröm megrepedt Szélvihar szórta szét a pénzemet. Kopott bádogpoharam végül koldus vette meg.
Minden kincsem odalett, Nem hozhattam mást neked. Napot hoztam, csillagot, Nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog.