A színpad vaksötét, Olyan csendes, olyan árva most a nézõtér, Egy koncert, ami elmúlt, ami véget ért, Csak a szívekben él.
Törött dobverõ, Cigarettafüstben úszó kopott öltözõ, Egy magányos gitár, néhány papírpohár, Elment mindenki már.
A csöndet hallgatom, Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok, Mélyen legbelül még várok, De biztos nem jön ma már.
Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá, Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött. Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál, Perzselõ láng, a remény mindig él tovább.
Csak õ érti meg Õrült álmaim, sosem nyugvó szívemet, Lázban égõ lelkemet, az életemet. Várom, amíg lehet.
Éjféli lány, sok-sok éve annak, hogy várok rá, Kerestem õt üres csendben, hazug szavak mögött. Éjféli lány, tudom, egyszer eljön és rám talál, Perzselõ láng, a remény mindig él tovább.