fordulj kedves lovam napszentület felé úgyse jövünk többet soha visszafelé messze földre megyek elbujdosok innet szép szülőhazámat nem látom meg többet
fújd el jó szél fújd el hosszú útnak porát hosszú útnak porát fakó lovam nyomát jó ló volt a fakó jó a viselete áldja meg az isten aki felnevelte
porladozik csontja fekete főd nyomja az én bús szívem is csak a bú rongálja árva vagyok árva mint réten a tarló kinek ékességét elvette a sarló
az idegen földön olyan beteg vagyok szomszédim házáig alig elámbolygok szomszédim azt mondják talán meg is halok én is azt gondolom meg sem is maradok
idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit nem ismerek szólanék hozzájuk de ők nem értenek ezen az én szívem de nagyon kesereg