A lány, aki megszólított az utcán a nagyváros lánya volt, Én hívtam magammal, ő velem maradt aznap, és elvarázsol, Kócos volt és, ahogy néztem csalódott lehetett talán, Nem volt szép, de jónak született és jó volt hozzám!
Akkor éppen a padló alatt jártam és üvöltöttem szeretetért, Az ajtókon kívül a vad oldalon álltam, s nem tudtam miért, Ő átölelt és azt mondta: Épp ideje, hogy megszelídülj, Én megmutatom neked, amit sosem láthatsz egyedül! Egyedül!
Gyere, gyere szoríts erősen, ébreszd fel a szerelmem! Gyere, gyere szoríts erősen, nincs gyűlölet a szívemben! Hát gyere!
Néha van, hogy újra leterít egy hátulról jötttámadás, És gyűlölöm őt is, mert kegyetlen a kedvem, és nincs célpontom más. Rám néz és a szemeiben csak szeretetet látok én, Ordítanom kéne, de ő odalép szorosan mellém!