Melletted minden reggel vidáman ébredek fel S könnyûnek érzem mindenem De néha egy hang a szívemben új útra szólít engem Talán nem érted meg sohasem, hogy... Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen Oooh, Istenem, miért nincs két életem? Mennyivel könnyebb volna, hogyha két életem volna Egyet örökre odaadnék neked A másik szabad lenne, mindennap szárnyra kelne S mindenkit szeretne, akit lehet
Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem Bár volna két életem, hinnék mindenkiben Oooh, Istenem, miért nincs két életem? Hogyha két életem volna, az egyik gyengéd volna Magadhoz láncolhatnád De a másik örök volna, s ha a világ elpusztulna Akkor is tovább lobogna Ha volna két életem, nem fájna semmi sem Bár volna két életem, nevetnék mindenen Oooh, Istenem, miért nincs két életem? Új fáj, hogy nincs két életem...