Nézz vissza, hunyd le két szemed, Nézz vissza, ne szégyelld a könnyeket. Nézz vissza egy percre, és néha gondolj ránk, Azok is mi voltunk, de megváltozunk, Igaz sem volt talán.
Verse 01
Még emlékszem, ahogy néztük a tavaszi lombok játékát, És szívtuk az esőáztatta virágok illatát. Még emlékszem, amikor minden rólunk szólt, Annyi emlék volt, amit az idő elrabolt.
Verse 02
Úgy habzsoltuk, gondtalan gyermekéveink, És a négy fal közé zárt, édes perceink. Mennyit nevettünk, a szülők óvó szaván, De mára ez a mosoly, gyermekünk arcáról köszön vissza ránk.
Refr 02
Nézz vissza, ne számold az éveket, Nézz vissza, ha már máshogy nem lehet. Nézz vissza egy percre, hisz él még száz emlék, Más lett a valóság, mint ahogy álmodtuk gyerekként.