nincsen más régen, csak te vagy éjjel holdról tépsz gombokat így egymás mellett minden rész egész
úgy szívom lényedet be én mint légben szálló oxigént egy Holdról visszatérő űrhajós
rövid a nyár nélküled már üresek gyümölcsfák a te hibád nélküled már monoton a mennyország a világegyetem túl tág
voltam már használt, rossz tükör ami mindent folyton felnagyít rémképek néznek rám, ha nem vagy itt úgy szívom lényedet be én mint légben szálló oxigént egy Marsról visszatérő űrhajós
rövid a nyár nélküled már üresek gyümölcsfák a te hibád nélküled már monoton a mennyország a világegyetem túl tág