Éjjel van, simogat az álom, ablakban kopog egy alak. Arcán zöld mosoly, a nyakában kötél, szemgödrében szürke hold, csontos kezében két foszló jegydarab, a hullámvasútra szól.
Éjjel van, tele a vidámpark, száguldunk, elöl utazom, te hátul. Ismerős az illat, átkarolsz, fúj az arcunkba a szél, nem csodálkozom egyáltalán azon, hogy megint eljöttél.
Harminchárom méreginjekció, harminchárom méterből kötél, hatvanhetedszerre is eljöttél.