A tundra-tél nem tetéz, ez itt Mediterránia, egy mecseki terápián nem kell hezitálnia. Sasolgasson csak körbe, a placc szlengben teli tár. Szórakozhat kedvére ott várja a helyi bár, Sufniból, Szobán át a Nappali, aztán Blöff, ez az imázslándzsa magával ragad, szívébe döf. Újmecsekalja kvaliti, száz százalék vegytiszta, bárki, aki idefárad, magába ezt issza.
Anno Sopianae! Az Úr évében egy-három-hat-hét, a sötét középkornak az egyetem vette át a helyét. Pannónia kebelén Pécs, pompás dekoltázs, a kultúrák mezsgyéjén antik, egyben kortárs lakótárs. Európa, Mecsek széke, ecset szépe, Helló Turist! Élvezd a dunántúli ízt! Villány pincéiben sok jó bor áll, szőlő és tudás kollaborál. Vágod, hogy alap, hogy normál!?
Refrén: Sopianae, a büszke tigris, édes íz, letűnt korok után is az egységben hisz. Macskaköveken lábnyomaink taposta pecsét, történjen bármi, örök hitünk a letét. (Pécs!) Fényes nap, itt színes a táj, mediterrán hangulatod az egekbe száll. Déli part, hol a bor nem apad van egy rakás, csak lélegezd be, ez a szándékolt hatás!
Túl az illúzión, itt a ZION Pécs mérföldkő, Néhány mérföld kell, hogy tudd, lehet valamit nem érdekből. Ha csajod van, hozd el! masszívan szépül a nap hostel VeloSophie, Laboréknak, Csemegének nagy Fel! Nem hezitál, kulturálisan is kapitál, de a mi fajtánk az ilyenből bizony nem profitál... Felszínes kapcsolatból építhetsz százat, de úgyis visszahív az otthon, ahonnan az erő árad. Azt osztjuk, mit hoztunk, megmarad a POSZT-unk. Eme helyen veszünk el, Mert tartozunk ennyivel.
(Pécs!) Ez a Tiéd, szemed látja, Nem vakít a való otthon a világban! (Pécs!) Miénk vagy Te, édes-keserű, az is maradsz, nem vagyok egyedül!
Vallásokban eltér, de itt Pogány a reptér! Nyári idillhez is korhű a pécsi tenger, Orfű. egy barbakáni séta frissít, ha a szem kisírt, kisvárosi himnusz, írná Janus Pannonius. Pazar kilátás, egyedülálló vendéglátás, egy lokálpatrióta mit is mondhatna mást. Mindennek tetejében van tornyunk, de nem egy Eiffel, ha nem vágod még, hát a karosszékedből most kelj fel!
(scratch )
Ez a Tiéd, szemed látja, nem vakít a való otthon a világban! Miénk vagy Te, édes-keserű, az is maradsz, nem vagyok egyedül!