DAJKA: Nem változik semmi sem Átok ül a lelkeken Szegény, árva Júliám Nászod gyásszá válik tán Tudom, földre sújt a fájdalom De véled hordozom
Ó, magas Ég! Miért nincs menedék? A szívünk miért kő? Csupa kő és jég? Mondd, Uram, hol jársz most? Miért kell, hogy szolgád eltaposd? Miért kegyetlen annyi ember? Miért örvénylik bosszú tenger? Szánj meg, Uram, térden állva kérlek!
LŐRINC BARÁT: Fuss Júliához, mire vársz! Vígaszt csak ott találsz! Mantovában életed Holnap újra kezdheted Bízd, hogy Júlia majd megvár! Szerencsétlen pár Ó, magas ég! Ó, mért, hogy e nép Csak bűnöst kíván látni még és még? Hány ima kell hozzá? Kitől nyer bocsánatot rá?
KETTEN: Szólj, ki minket teremtettél, Miért nem hagyod lemosnunk a vért? Miért kell így, mocsokban élnünk?
KÓRUS: Ó, magas ég! mért nincs menedék? A szívük mért kő? Csupa kő és jég? Mondd, Uram, hol jársz most? Miért kell, hogy szolgád eltaposd? Miért kegyetlen annyi ember? Miért örvénylik bosszútenger? Szánj meg, uram, térden állva kérünk!
Ó, magas ég! Ó, miért, hogy e nép Csak bűnöst kíván látni még és még? Hány ima kell hozzá? Kitől nyer bocsánatot rá? Szólj, ki minket teremtettél, miért Nem hagyod lemosnunk a vért? Miért kell így, mocsokban élnünk?