Összepakoltam a holmimat, feltöltöttem az akut Lent rutin lett, hogy lendületből rúgom ki a kaput Még visszanézek egyszer, látom integetni Anyut A szél fújja le a cigarettám végéről a hamut Ahogy kinyílik a csomagtartó bedobom a tatyómat Visszanézek egyszer, látom mind a kettő bratyómat Megszakad a szívem, mikor elgurul a verda Ha menni kell az tökmindegy, hogy szombat e vagy szerda A várostábla után csendben bámulom az eget Elképzelem, hogy Mama fentről büszkén rám le nevet Elmosolyodom kicsit, aztán a könnycsepp kap teret Mert egyedül kell átvészelnem megint majd egy telet A reptéren a búcsúcsókok csattannak sok homlokon A felhők felett gondolkodom legtöbbet a gondokon De mindegy merre megyek, mert én ahol vagyok ott nyomom Hogy Anya mindig hazavár, és Gyöngyös az otthonom
Miss Mood Áldozatot hoztam de túl nagy volt nekem az az ár Nincsen többé gyerekkor, elrepült a sok laza nyár Nincsen kulcs a visszaúthoz, túl rozsdás lett a zár Már csak a tudat vigasztal, hogy Anya mindig hazavár
Rico Tudod akármerre megyek, ez az élet geci kemény Ó Uram válts meg, mert a világ csak egy túl nagy pohár Amiben nem juthatott a magamfajta gyerekeknek Még egy deci remény se, csak egy pár csepp Megérkeztem 90 04.27. Megdöglenék ha kell de céltudatosan úszom még Csak az Isten tudja azt, hogy leszek e még 24 A családom a szegénységből egyszer majd kihúzom még 23 éve szültél Édesanyám ide le De mosolyogj, eljött a te legkisebb fiad ideje Bár leszarom a sikert, hogy az irigységük hideg e Mert csak az érdekel, hogy a szívük vajon figyel e De eljön majd a nap amikor rám bízod a csekkeket Mert felnőtt a kis kölyök, aki régen még fölcsengetett Sosem voltam jó, nem tiszteltem a bölcsebbeket De a változásnak jönni kell, meguntam a könnycseppeket
Miss Mood
Rico Összepakoltam a holmim, de most nem izgat a telóm Hulla fáradtan indulok este túl sok volt a melóm Lent várom a taxit, a fülesben szól a Demo-m De még mindig nem tudom, hogyan élhetnék meg MO-n Nem véletlen hogy több tízezren mennek innen Nyugatra De ha landol a gép, hangolok a célra, meg az utamra Nem beszélek mellé és ezt minden dumám mutatja Anya ért, de az érzi, aki a kiutat kutatja Megálmodtam, ha nem leszek majd minden spanom zokog Ahogy fordulunk a Dobóra, a szívem jobban dobog Ha körbe nézek látom azt, hogy megvártak a romok Te is látod honnan jövök nincsen tengerpart meg homok A ház előtt az öreg lent a szemetesbe matat Én úgy kapkodok a kóddal, mintha lenne rajta lakat De mindegy merre megyek a világban, az ég alatt Mert Anya mindig hazavár, és ez legbelülről fakad