Mercutio: Rómeó! Benvolio! Rómeó és Benvolio: Mercutio! Mercutio: Hallottátok? Rómeó: Mit? Mercutio: Hogy mi lesz ma este… Benvolio: Mi lesz? Mercutio: Tánc! Tánc és más... Rómeó: Micsoda hír! Na és hol? Mercutio: Capulet ad partit ma – bevágunk a partiba! Benvolio: Meg vagyunk hívva? Mercutio: Én igen. Benvolio: És mi? Mercutio: Ott a helyetek! Rómeó: De hogyan? Mercutio: Ahogy mindenki. Mind: Álarcban! Rómeó: Megint kitör a balhé. Akkor a Herceget megüti a guta. Benvolio: Csak tudnám, mitől lesz minden uralkodó előbb vagy utóbb savanyú és unalmas?!
Mercutio Lehetsz király, hiába vagy A mosolyod úgyis az arcodra fagy Királynak lenni, az mámorító
Mercutio és Romeó De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
Benvolio: Szegény fiúk ott legfelül Talpig aranyban, de tök egyedül A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Rómeó, Mercutio és Benvolio: Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
Mámort hoz és kéjjel kínál Minden száj és bájos szempár Csók ha csattan, láb ha röppen, Nadrág csusszan, ágyú dörren Élj, csak ahogy jól esik Az sem baj, ha meg is lesik! Tedd azt, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!
Mámort és kéjt kínál Száz száj és száz szempár Csók csattan, láb röppen, Nadrág csusszan, ágyú dörren Élj ahogy jólesik, Nem baj, ha meglesik! Tedd, ami élvezet, Bizsergesd a tested-lelked!
Mercutio: Uralkodók, ostoba mind! Ablakból nézik, hogy mi van itt kint! A Naptól is óvják maguk odabenn Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
Rómeó: Ezek ott fent, nem tudnak mást Tenyérnyi föld miatt ölik egymást Mire való a harc, a viszály?
Rómeó, Mercutio és Benvolio: Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Mámort hoz és kéjjel kínál Minden száj és bájos szempár Csók ha csattan, láb ha röppen, Nadrág csusszan, ágyú dörren Élj, csak ahogy jól esik Az sem baj, ha meg is lesik! Tedd azt, ami élvezet, bizsergesd a tested-lelked!
Mámort és kéjt kínál Száz száj és száz szempár Csók csattan, láb röppen, Nadrág csusszan, ágyú dörren Élj ahogy jólesik, Nem baj, ha meglesik! Tedd, ami élvezet, Bizsergesd a tested-lelked!
A szerelem örvény-ez ősrégi törvény Ha velem vagy, dobd be magad De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe. Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!
És durva lenne, ha földre verne Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész, Egy tájfun, egy ciklon, ha támad? Én nem vagyok itthon!
De megőrzöm én a hidegvérem, Ha forró a talaj, lelépek szépen A gyönyör, a mámor, az nem áll távol Az alkatától egy megrögzött kannak,
Ki mindig annak tenné a szépet, Ki bejön, köszön, és már le is lépett Hát keress egy kost, és szeress most, Mert holnap már lehet hogy véged!