Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged, És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed. Én látom a szemeden, ha nem is mondod; Őrültek vagyunk és nem bolondok!
Nem kell más, úgy csókolnám a szádat, Letépném az összes ruhádat, Ahogy azt nem csinálta még más! Nem kell más, amikor a szemembe nézel, majd attól a tűztől égsz el, Amit te bennem gyújtottál, És nem kell más!
Ugye játszottál már a gondolattal, Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal? Édes hangod a fülembe súgja: Nem volt elég, csináljuk újra!
Nem kell más, én mint egy állat elevenen felfalnálak, Miközben szétszakítanál. Nem kell más! Én nem sokat kérek: Nyelvem hegyén a véred, Te pedig a torkom harapd át, És nem kell más
Édes hangon a fülembe súgod, engem akarsz a régit unod...
Nem kell más, úgy kívánom a szádat, Csókolni a kezed, a lábad, Érezni a bőröd illatát, Nem kell más Jó a kocsiban, a kádban, Jó a fűben, az előszobában Nekem mindegy hol jön ránk
Nem kell más! Nem értek a szóból, Sose legyen elég a jóból, Örökre elcsábítottál! Nem kell más! Úgy akarlak téged Nem érzed, megőrülök érted, Adj hát nekem egy éjszakát! És nem kell más!
Úgy kívánom a szádat, csókolni a kezed a lábad, érezni a bőröd illatát.