Szekér a sorsunk Két angyal húzza, Nevet az egyik, A másik már unja, Fekszünk itt hátul Altat a szél, Ne siess kedves, Van előttük még...
Menni, menni, menni, míg csak útra találsz. Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy, Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj. És szemedben a jel, Hogy látod, amit kell, Szemedben a jel.
Arcodat néha, Emeld a fénybe, Halkul egy líra, Ne legyen vége! Mondd, amíg mondom, Kezünk még kér, Csak ennyit kell tudnod, Míg hajt a vér...
Menni, menni, menni, míg csak útra találsz. Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy, Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj. És szemedben a jel, Hogy látod, amit kell, Szemedben a jel.
Itt álltunk már mind, És ettünk a fáról, Hangos a szív ezen a nyáron. Miénk az ég, Ami mindig kék. Csak ennyit kell tudnod, Amíg hajt a vér.
Menni, menni, menni míg csak útra találsz. Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy, Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj. És szemedben a jel, Hogy látod, amit kell...
Menni, menni, menni míg csak útra találsz (Amíg hajt a vér...) Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy, Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj. És szemedben a jel, Hogy látod, amit kell Szemedben a jel.