Várlak mint igazgyöngy a gyöngyhalászt, hogy felhozza őt Várlak mint földrengést, vagy szökőárt a gonosz erők Várlak! Így rád eddig senki sem várt! S ahogy csak én várhatok rád Néha látom a vesztett reményt, mint vén keselyűt a fejem fölött Jöjj mert erőm már nem lesz elég, hogy elűzzem őt
Várlak egy reménykastély falai közt magányosan Várlak e házban melynek teteje csak álmokból van Várlak! Itt minden fal maga a vágy! S köztük én rabként várok rád Szörnyű kegyetlen falak ezek, míg értem nem jössz ez lesz börtönöm Innen egyedül te menthetsz meg, Más hiába jön...
Várlak mint igazgyöngy a gyöngyhalászt, hogy felhozza őt Várlak mint földrengést, vagy szökőárt a gonosz erők Várlak! Így rád eddig senki sem várt! S ahogy csak én várhatok rád! S ahogy csak én várhatok rád! S ahogy csak én várhatok rád! Várhatok rád!