Majd az vádoljon, kinek tollából soron kívül a sorokra őszintén jut tinta, oly gyűrött papírra, mi mit tudott felitta, kinek az óra sem jár rosszul sohasem!
Majd az rajzoljon krétával körbe, oltson belém új holttestű csodákat, kinek hű cinkosa maradt a képzetlen sikolya, kinek a korra sem lesz gondja sohasem!
Mostoha ostora nem kóstolhat húsomba, ha ostoba!
Majd az harsogjon mennydörgő borús hangon homokszín síromon, kinek a jussomon kívül sincs több jussa, több kegyre nem futja, kinek a gyomra sem ránt görcsöt sohasem.
Szenvedj! Rejteket nem a látszat rejteget, tűnő felleget láncra verni nem lehet!