Elmém most kitisztult és jól látom már, hova visz ez az út, s mi vár ránk. Dobd el a legendát és pusztán egy embert látsz, ki nem sejti gőgével, mit hoz ránk.
Jézus!
Te kezdted hinni azt, mi rólad hallható, hogy Isten magad vagy, úgy elszédít a szó! S a jót amit tettél, mind elsöprik ne félj, mert fontosabb vagy te magad, mint az, mit hirdettél!
Figyelj Jézus, nekem nem tetszik ez. Arra kérlek, csupán hallgass ma meg. Emlékezz rá,hogy mindig én voltam a jobb kezed.
Ez a feltüzelt bagázs, azt hiszi itt a Messiás. Mi lesz, ha rájönnek, hogy tévedtek?
Emlékszem az egész, hogy indult el, szó sem volt arról,hogy Isten leszel, s én mint embert, ma pont úgy csodállak,mint egykor rég.
Szavaid mind kiforgatják, amire vágynak, azt hallják, s ez mindjájunkra bajt hoz még.
Názáret a gyermeked, túlon túl is híres lett, lennél, mint az apád volt, egyszerű ács. Asztalt, ládát, székeket, barkácsolni bárkinek; hétköznapi ember, ki a légynek sem árt.
Figyelj, Jézus, népünk sorsát is nézd, jobb volna inkább, ha nyugton lennénk. Kényes a helyzetünk, megszálltak minket, nehogy elfeljtsd e tényt.
Engem rémít a tömeg, félek, hogy túl messzire megy. És akkor joggal támadnak majd ránk, eltaposnak, ez fáj!
Figyelj, Jézus, baj van, meg kell, hogy értsd. Nincs más vágyam, bárcsak túlélhetnénk. Hogyha most nem lépsz, nincs több esély, csak a társainkat nézd! Vak és süket mindahány, eszük a mennyországon jár. Ami gyönyörű volt,semmi már, keserűség maradt csupán!
Figyelj, Jézus, baj van, meg kell, hogy értsd. Nincs más vágyam, bárcsak túlélhetnénk!
Óóóó Jézus, miért nem figyelsz most rám? Mondd,miért?!