ORVOS: A szemhéj túl fehér... Ha a szemem nem csal - s ez az egy kizárt, bekapott egy ismert nyavalyát!
Egy fertőzés, felség. Nem életveszélyes, de roppant kellemetlen. Ez az, amit csak úgy emlegetnek, hogy francia betegség.
ELISABETH: Még mit nem mondd, ez felségsértés! Micsoda feltevés - mégis abszurd!
ORVOS: De mért lenne az? A császár is beteg!
ELISABETH: Hisz hű hozzám!
ORVOS: Ön téved ebben!
ELISABETH: Istenem, jaj, ha így van ez, mocsokba rántott engem!
ORVOS: Mindez már tény!
ELISABETH: Úgy gyűlölöm érte! Legjobb lesz elhagynom... Vagy tán az még jobb, ha meghalok én!
ORVOS: Tedd azt, Elisabeth! Én... én örülni fogok neki!
ELISABETH: Te?!
HALÁL: Nos, ez most hát a végső sansz, ha vágyad hozzám hív! Jöjj, kell egy tánc - a végső tánc! Hagyj mindent, jobb lesz így!
ELISABETH: Még nem megyek, hisz valójában a férjem nekem csak javamra tett! E mocsok csupán csak feloldoz, e tett szabaddá tett! A csalárdsága erőt ad, és tudom, hogy mit kell majd tennem - bosszút állnom jogos lesz, s a bűne old fel engem! Menj!!!