“A nő csak tárgy, hát így használd!” Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt Sovány vagy telt - nem érdekelt Az mind jól járt, ki kéjjel bélelt ággyal várt De őket nem! Nem szeretem! Csak Júliát! Csak Júliát! Én láttam őt, hogy egyre nőtt És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár Hogy nézhetett rá egy Montague-fiú?! Hivatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!
De e kéz utolér! Itt a vér lesz a bér! A vágyott nő ha másra vár Egy sebzett szív az bosszút áll! És az enyém Sebzett, szegény Összeszorul De most a fájdalomtól megszabadul!
Nekünk a nők csak börtönök Én minden éjjel véle álmodom már rég Neki sose mertem elmondani még. De nem engedem át egy senkinek a szívét!
Mert e kéz utolér! Itt a vér lesz a bér! Most Júlia az embered A gyengeségedért fizet!
Ölni muszáj Annyira fáj Belül a seb Jobban, mint amivel még élni lehet!
(kórus) Ez a kéz (Tybalt) Elárult a szívem (kórus) Utolér (Tybalt) Kell-e most félnem? (kórus) Itt a vér (Tybalt) Hogy balsorsom elér: (kórus) Lesz a bér! (Tybalt) Meghalni a szerelemért? A becsület sem érdekel! A szerelemért halni kell! Ami csak fájt Így adom át! Majd megérti Széttépett szívvel él most minden férfi!