ó én édes kismadár mire vetemedtem mikor a zöld erdőben szemet szedegettem tőrbe estek lábaim oda szabadságim kötve vagynak szárnyaim oda vigasságim
zöld vályúból itatnak de nem a mezőben cukorral is etetnek de nem az erdőben bodzafának gyöngyei sokkal szebbek voltak s a patakok vizei jaj de szépen folytak
már énnékem különös szoba van készítve eledelem cukorral vagyon elegyítve csendesebb volt a lakás jut eszembe fészkem százezerte jobb vala én mezei étkem