A nap a hold a csillagod, már nem világít nem ragyog Rég kihunyt a fénye, és az éj sötét, Egy arc a múltból rám talál, mint százezernyi fénysugár Álmaimban látom, minden éjszakán
Az a szó, az a szó, amit elsuttoghatnánk százszor Az a szó, az a szó, amit elfeledtünk már Minden úgy mint régen, csak ránk vár, ránk vár De boldogságunk elmúlt s messze jár
Az életem reménytelen, és nélküled már oly sivár messze tűnt egy érzés és a szívem fáj A lelkem sír, de néma szám, bár hangosan kimondhatnám téged várlak mindig, minden éjszakán
Mondjuk el, mondjuk el, hogy ez a láng még újra éghet mondjuk el, mondjuk el, hogy mennyit ér egy szó ami itt legbelül úgy éget, tűzforró, oo
Az a szó, az a szó, amit elsuttoghatnánk százszor Az a szó, az a szó, amit elfeledtünk már Minden úgy mint régen, csak ránk vár, ránk vár De boldogságunk elmúlt s messze jár
Szárnyal a szívem s ez a dal most csak miénk A hangom hozzád száll és utolér Ereinkben újra forr a vér
Mondjuk el, mondjuk el, hogy ez a láng még újra éghet mondjuk el, mondjuk el, hogy mennyit ér egy szó ami itt legbelül úgy éget, tűzforró, oo
Az a szó, az a szó, amit elsuttoghatnánk százszor Az a szó, az a szó, mit elfeledtünk már Minden úgy mint régen, csak ránk vár, ránk vár A boldogság most újra ránk talál...