Tales Of Evening - Az én mesém | Текст песни

• Тексты песен
• Tales Of Evening
• Az én mesém

11. AZ ÉN MESÉM

Vannak éjjelek,
A sorok végén magányos rímek,
Árnyak ölelnek,
Hajukat kibontva némán befednek.

Hol van az álom?
Igaznak hitt, mesés szép világom,
Mi mindig vár,
Poros lapok közt szívemen talál…

Gyere, mondj egy mesét!
Mesélj, arról, honnan érkeztél!
Ott szép lehet…
De a tiéd csak képzelet.

Mondj egy mesét!
Mondd el, hogy a világ mit?l szép!
Én hallgatom…
És egyszer talán továbbadhatom.

Itt az éjszaka,
Véget ért a mindennapok harca,
Sötétség most a dajka,
Gondjaid, eltakarja…

A mese elrepül,
Egy könyvb?l szállva ajkam sarkára ül,
Onnan néz szét,
Vigyázza álmod minden lépését.

Egyetlen hosszú köves út.
Sok ezer kép.
Egyetlen ember,
Ki, az élet völgyében milliónyit lép.
A sors, talán egy k?…
Melyet, ha átlépek, életem megváltozik?
Sátíródhat az el?re megírt történet?
Szép is lenne…
De hinni nehéz! Miben is kellene…?
Valahol, valakik tudják már a választ, talán mindenre…
Nem is tudom, nehéz most nagyon.
A gondolatok csak kavarognak a fejemben,
Mit vessek most papírra? Mi jó? Vagy mi helytelen?
Nem könny? ilyen helyzetben…
Jó lenne most inkább a világot óriásként látni!
Csak futni el?re, hol utamon senki meg nem állít!
Jó lenne, ha a mesék élnének, és jól végz?dne a világban minden emberi történet!
…Mindössze ennyi…
Én még hiszek a meséknek!


Tales Of Evening еще тексты