Nem lennék én gyémánt, Nem, sokat érő drágakő. Bujaságban, gazdagságban, A többi közt elvesző.
Inkább lennék egy szürke kő, Egy kisgyermek zsebében, Én hoznám a szerencséjét, Az élet hevében.
Refr.: Bármi lennék, mert semmi nem vagyok, Minden szépet újra látni még egyszer akarok, Ájultan fekszem a sárban, homokban, S lehullik majd minden levél, eltemeti régi arcomat…
Én már csak egy kő vagyok, Mit formáltak a századok, De semmiképp sem gyémánt, Mely emberkéztől ragyog.