Szárnyal a rengeteg, hajában a Hold ül, fénye az ablakom, takarómon rezdül a csillagos égbolt, éji kerék jár körbe a ház fölött, százezer év már elmúlt és alszom és álmodom egyre, zakatol a vaskocsi fel a palahegyre. Át a mezőkön, túl a kaszálón futnak a felhők, száll a kabátom a szélben, ó a szélben.
Andezit dolgozik, zúg a sötétben, zümmög a széntelep, hunyorog a testben. Alszom és alszom és álmodom egyre, futnak a felhők fenn dideregve. Futnak a felhők, szállok a szélben át az idõkön, mint a mesében, alszom és alszom és álmodom egyre, szalma zizeg, pörög, hull a szememre a Holdból, ó a Holdból.