Az első percek
órákba fordulnak át.
Kínzó képek -
nem hallok, nem látok mást.
Kulcsod nálam.
Párnád is érintetlen.
A jövő ólomsúlyú hirtelen.
S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt….
Soha már!
És úgy válunk köddé,
hogy nem látom többé,
hogyan élsz.
Soha már.
Nincs mód, hogy adjam
- másképp vagy jobban -
amit kérsz.
Egymást fogva
álmodtunk, s ébredtünk fel.
Most minden szálat
elvágni, széttépni kell.
Csak nézek körbe:
ez tegnap otthon volt még.
Most üres.
A falról eltűnt minden kép.
S mi holnap vár,
már most is fáj:
mert nem lesz úgy, ahogy volt….
Soha már!...
Ha úgy szóltam volna,
ahogyan kértél….
Ha értettem volna,
mit éreztél…
Más lenne minden?
Ha százszor is kérdezem,
nincs válasz soha már.
Tibor Kocsis еще тексты
Оценка текста
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 1