Hideg az este, támad a fagy, Ropog a hó a talpad alatt. Búcsúzol, s ennyi elég, Értem végre, nincs még vége.
Körülölel a fény és a zaj, Nem is bánom, ha mást nem akar. Mert olyan jó, hogy vagy te nekem, Minden rendben, mert védesz engem.
És már nem bánt a szó, Itt a szívemben régen, Ami nem kimondható, Mert vár a holnapom, megmutathatom Mindazt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég.
Egy rövid üzenet az asztalon, Írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon. Ha jön a holnap, itt leszek még, Bárhol jártam, csak rád vártam.
Mindig új vagy és mindig más, De nekem bejön ez a változás, Nem is tudod, ki vagy te nekem, Már minden rendben, mert védessz engem.
És már nem bánt a szó, Itt a szívemben régen, Ami nem kimondható, Mert vár a holnapom, megmutathatom Mindazt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég.
Akkor már nem bánt a szó, Ami a szívemben úgy régen, ami nem kimondható Csak én hallhatom, én láthatom Mindazt ami jó.
Ha nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki ha közelebb lép, Akkor már nem jön álom a szememre, Mi juthatna ilyenkor az eszembe, Csak te lehetsz az, veled olvad a jég, Csak te vagy az, aki a szívemben ég.