Tessék vedd be a gyógyszereid, a kéktől elalszol, a sárga mosolyra derít. Örökölt probléma, az álmatlanság és a depressziós véna. Nekem apám adta tovább, kis ajándékként a saját génjein át. És megnyomorgatott, a nélkülözés, az alkohol, 's a drog.
De mondom, nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Kínzó belső görcsök, glórikus fényben. Enyhül a szorongás, csak kapkodd be szépen. A gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem. A gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem. Jön a halálfélelem! Jön a halálfélelem! Jön a halálfélelem! Jön a halálfélelem!
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott!
's az égből, hullanak a gyógyszerek, a rózsaszín mámor maga alá temet. Még egy apró dózis, és múlik a neurózis. Csak még egy apró dózis, és múlik a neurózis. És múlik a neurózis. És múlik a neurózis.
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.