Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok Egy kórházi ágyból a plafonra bámul Vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl Vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok
Plakátokon masíroznak az igazi hősök Vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek Milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy Az az egy Az az egy
(Refrén:) Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben Korlátok nélkül növekszik egyre A sztratoszférán át tör a végtelenbe Lehetek én is, lehetek én is az az egy Az az egy
Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel Vagy lehetek én is az az egy Az az egy
(Refrén)
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen Kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben Folyton csak érez, s a tiéddel dobban Kivérzik lassan így, ebben a dalban Lehetek én is, lehetek én is az az egy Az az egy