Olajozottan duruzsolnak a létfenntartó gépek. Automatikus mozgások hajtják az egészet. Pedig egy hang a rendszer mélyén folyton csak kiabál, hogy a srác halni akar, és a gondolat felzabál akár a rák.
Nincsenek válaszaim én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.
Vattacukor-édes emlék, hogy nincsen semmi baj. A beteg elmébe szivárog be az infúzióval. Suhogó fehér köpenyesek nyomozzák a hibát. Szikével vágott ösvényeiken ők sem találják mi bánt.
Nincsenek válaszaim én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.
Nem kell naplemente az őszi kertbe' a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rád telepszik, majd maga alá gyűr hisz úgyis mindegy neked. Inkább lágyan összeroppansz, mert kitörni nem lehet.
Nincsenek válaszaim én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.