Most nem másért, most magunkért, Ős földünkért, ős fajunkért Fegyverre, magyarok!!!
Magyarország katonái, Tudtok-e még talpra állni? Tudnotok kell: űz az átok, Tudnotok kell: nincs hazátok, Most riadjon harsonátok: Most nem másért, most magunkért, Ős földünkért, ős fajunkért Fegyverre, magyarok!!!
Lenni kell most, vagy nem lenni, Vár a minden, vagy a semmi; Itt vijjog a végzet rajtunk, Azt kérdezi, hogy van-e kardunk, Élünk-e még, vagy meghaltunk; Most nem másért, most magunkért, Ős földünkért, ős fajunkért Fegyverre, magyarok!!!
Sikoltoz a Tátra alja, Szívembe csap Erdély jajja... Én rab hazám, rab testvérem, Megváltlak én, ha kell a vérem, Isten engem úgy segéljen! Most nem másért, most magunkért, Ős földünkért, ős fajunkért Fegyverre, magyarok!!!
Másokért hullt a vérünk, Most már végre észre térünk: Magunk írjuk magunk sorsát, Egy a föld itt s egy az ország, - Ezeréves Magyarország!! Most nem másért, most magunkért, Ős földünkért, ős fajunkért Fegyverre, magyarok!!!