1. Rontása tört ránk a dúló viharnak, Ordas had áradata kelt ellenünk. Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak, S tudtuk, egy életen át kell küzdenünk.
Refrén: Álltunk a vészben, álltunk merészen, Lelkünkben tűzpirosan izzott a cél. Munkások, álljunk a nagy harcra készen, Melyből az emberi nem új napja kél.
2. Kínzó igában legörnyedt a hátunk, Mégis reméltük ama nagy diadalt, Szenvedve távol jövendőbe láttunk, S harsogva zengtük a szent csatadalt.
(Refr.)
3. Vérünk nem omlott a harcban hiába, Mártírjainknak neve nagy lett s dicső. Emlékük az fonja legszebb dalába, Melyért elestek: a boldog jövő.