Egy gondolat megszállt most és magamra zártam a belvárost hogy úgy, mint régebben összefussak veled majdnem véletlen félhomály, kis italka nincs talán, a kártyáink kirakva van némi sejtésem, mi lesz ma mondhatni nincs semmi dilemma valami közeleg, ó, jaj a nyelvem, a nyakad, egy sóhaj szólj, ha messzire mennék egy titok vagy, amivel eldicsekednék
A város szemei rajtunk, utánunk fordul mindenki kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el, hogy nincs semmi bámulnak az utcák és minden tér de más nem látott úgy, mint én a város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki
Összenézünk, összeérünk a történetekkel visszatérünk lehet, nincs is miértjük csak mi tudjuk, csak mi értjük minden érzelem túltolva közelről beszélünk, suttogva száj a szájtól fél centi veled a legjobb eltévedni hipnotizálva megyek fel hozzád míg az éj ütemét meghozzák a kopogó léptek a Dob utcán minden percünk lefotóznám
A város szemei rajtunk, utánunk fordul mindenki kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el, hogy nincs semmi bámulnak az utcák és minden tér de más nem látott úgy, mint én a város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki
Ez a mienk, és ilyet nem tud más a valóságból kiugrás szikra robban, szoknya libben szétpattannak a gombok az ingen a liftben, a világ elnémul az ész kitenné a ne zavarj-táblát a kezem a stop-gomb felé nyúl talán ez több, mint barátság
A város szemei rajtunk, utánunk fordul mindenki kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el, hogy nincs semmi bámulnak az utcák és minden tér de más nem látott úgy, mint én a város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki