Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj Késő már, késő már, késő már
Fullad a tegnapi élet a sarkon a csendben, mikor fekszem a padlón a ki nem mondott szavaid hallom hogy kéne belőlünk valamit hagynom mert nem marad nyomom se majd nem vagyok bolond, se vak ezért nehéz, hogy az arcodban látom, mikor még az voltam a percekből, miket elvettünk még próbálnék visszaadni de nem tudom, hogy kell a hosszúra nyúlt ölelésekből kiszakadni
sokszor túlgondolom meg elrontom már nem teszek érte, de nem mondom és te sem akarod, hogy mást higgyek minket csak a tériszony állít meg mert nem oldódunk fel egymásban hogy lehet, hogy nem láttam mi a hamis, és mi az a valódi bár tudtam volna előre csalódni Egymásból, amit elloptunk megpróbálnám visszarakni de minden jót megbosszul a múlt már nem tudunk így maradni