Sötét fátyol borítja az eget Fülembe cseng a tücskök halk dala Figyelem az égen a csillag-rengeteget Mondd Hold barátom, meddig tart az éjszaka?
Egyedül kószálok egy ódon kastélyban Mint eltévedt kisgyermek az ismeretlenben De megpillantottalak virágos álmomban S lámpásom lettél az éji sötétben
Minden ajtó mögött új világ A mosolygó álomkép már valóság
Vidáman játszó szivárvány-buborék A morgó kandalló tüzének fényében Egy kedves nevetés és egy kis maradék Úszik szaporán az emlék-tengerben.
A kezemet nyújtom és a füledbe suttogom: Jöjj velem kedves, nem vagy már egyedül! Élvezzük együtt e csillagos éjszakát Míg gömbölyű Holdunk el nem szenderül