Sötétben álltam fájó magányban, Csalódnom kellett a szebb világban. Szürke volt minden, nem láttam színeket, Csak múló szerelmet, összetört szíveket!
Verse 2./
Történt egy este, az utamat keresve, Angyalként jöttél és bánatom feledtem. Most ébred a hajnal, az élet is zajjal, Éled az érzés, mint virágok tavasszal.
Refrén./
És most újra kék az ég, Élvezem, hogy arcom éri el a fény. A Nap most mosolyog reám, Felhők fölött ott van a szivárvány.
És most újra kék az ég, Élvezem, hogy arcom éri el a fény. A Nap most mosolyog reám, Felhők fölött ott van a szivárvány.