Egy gázlámpa ég csak odalenn a szűk utcán, a fény utat keres kis szobám ablakán. De szegény nem talál hiába vár, mert ma útjában függöny áll.
Mi ketten, s az éj beszéltünk meg ma itt találkát. Mi ketten, s az éj tudjuk csupán, hogy amire titokban vágytunk - már valóság. S, hogy engem te hogy' szerettél, mi tudjuk csak, mi és az éj.
A gázlámpát majd hajnal felé mind eloltják és majd sok álmmos arc tölti meg az utcát. Oly nehéz lesz nekem elfelednem az éj titkos kis kalandját.
Mi ketten, s az éj beszéltünk meg ma itt találkát. Mi ketten, s az éj tudjuk csupán, hogy amire titokban vágytunk - már valóság. S, hogy engem te hogy' szerettél, mi tudjuk csak, mi és az éj.