A fákon a harmat, a nyíló virág, A távoli fények, ó, de sok hű jóbarát. Ők annyiszor látták a könnyeimet, Ha megkérded őket, elmondják neked.
Refr. Az arcomat a fénybe fordítom, És a perceket én újra számolom, Nincs már semmi baj, Mert elmúltak a fáradt éjszakák. Jöjj velem a fények útjain, Veled éljem én a boldog napjaim! Nekünk nyílik majd Az út mentén a sok kis virág.
A völgyek, a rétek, a kék csillagok, Most boldogan látják, hogy végre én más vagyok. A szél messze fújta a könnyeimet, Már mosolygok újra ─ köszönöm neked.