Sándor Petőfi 1849 - Föl a Szent háborúra - Священная война
Petőfi Sándor
FÖL A SZENT HÁBORÚRA
Itt a próba, az utósó Nagy próba: Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba'. Eljött tehát az utósó Itélet, De én attól sem magamért, Sem hazámért nem félek.
Miért félnék az itélet Napjátul? Féljenek ők, kik viselik Magokat oly galádul, Kik rátörtek az ártatlan Magyarra, Most veri meg az úristen Mindenható haragja!
Föl, hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója; Ki a házból, ki a síkra, Emberek, Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg!
Ki is megyünk, szó sincs róla, Mindnyájan, Meghalni vagy győzedelmet Nyerni a szent csatában. Szent a csata, nem harcolunk Királyért: Király ellen szabadságunk, Istenünk és hazánkért!
Átkos király, érezted hát Vesztedet, Az ördögnek, hogy megmentsen, Eladtad a lelkedet. De hiába volt a vásár, Elhihet'd: Kit az isten elhagyott, azt Az ördög nem menti meg.
Sok az orosz, nagy a száma, Mi haszna? Több lesz ott a magyar; talán Száz is jut egy oroszra. És ha volnánk kevesebben, Mint azok: Hála isten, minket hí úgy A világ, hogy magyarok!
Ne féljetek, gyermekink, ne Féljetek, Nem szúr által dárdájával A vad kozák titeket; Feleségink, kedvesink, ne Sírjatok, Idegenek ölelése Nem tesz csúfot rajtatok.
S ti apáink, anyáink, szent Halottak, Sírotokon ellenség ne Tapodjon, nem tapodhat; Inkább vesszen ki nemzetünk Egy szálig, S dagadjon föl kifolyt vérünk Árja az ég boltjáig!
Minden, ami szent előttünk, Kockán van, Ha a világ támad is meg, Győznünk kell e csatákban; Ha miljomnak el kell veszni, Vesszen el! Ki fogna most fukarkodni Életével, vérivel?
És te isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, hű népeddel, Jó népeddel, légy vele! Tedd hatalmad fiaidnak Lelkére, Világdöntő haragodat Fegyvereink élére!