Egy nagy kődzsungel... még nap nem múlt el, Hogy meg ne éljem édes izgalmát. A rózsaszín esték, és a neonfények rég Oda visznek el, hol megtalálom az Éden almáját.
Nevet a telihold az ég tetején... Vele nevetünk... csak Ő, Te meg Én! Valahogy szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel. Forró betonon, együtt szabadon... Messze valahol furcsa zene szól. Attól szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel.
Egy óra húsz... a gömb hold úgy húz. Egy sárga taxi áll a ház elé. Mint egy szellem, úgy figyel. Már érzem, mennünk kell El az ismeretlen ismerős éjszakák felé.
Nevet a telihold az ég tetején... Vele nevetünk... csak Ő, Te meg Én! Valahogy szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel. Forró betonon, együtt szabadon... Messze valahol furcsa zene szól. Attól szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel.
Az égre nyújtom két kezem. Élvezem, hogy létezem! Hallgass és láss!
Nevet a telihold az ég tetején... Vele nevetünk... csak Ő, Te meg Én! Valahogy szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel. Forró betonon, együtt szabadon... Messze valahol furcsa zene szól. Attól szeretem, hogy ilyen eleven a nagy kődzsungel.