Délelőtt még el sem búcsúzott, Délután tudtam messze jár. Hónapok, mázsás évszakok, Még hordozom, szinte élni fáj. Legerősebb lánc szakadt ketté. A csókok is földre estek már. Felszedni újra túl nagy ár.
Sodor az idő, a gyöngyét szórja el. Egy különös erő a múltam járja át. Becsapott az év. Ez a légfázósabb nyár. Nem bújsz hozzám már.Hol az a kéz, mi hozzám ért.
Ébredés... Mennyi reggel Csak egymagam... Úgy váltani kéne már. A rút varázs lelkem fonja át, De fogva tart még az a délután. Legerősebb lánc roppant ketté. A csókok is földre estek már. Felszedni újra túl nagy ár.
Sodor az idő a gyöngyét szórja el. Egy különös erő a múltam járja át. Becsapott az év. Ez a legfázósabb nyár, A legfájóbb goodbay. Egy életen át körbezár.
Majd felkeres úgyis egy másik nyár. Ezt túlélem talán. Tudod a búcsú mindig fáj
Sodor az idő, a gyöngyét szórja el. Egy különös erő a múltam járja át. Becsapott az év. Ez a legfázósabb nyár, A legfájóbb goodbay. Úgyis visszajár
Sodor az idő, a gyöngyét szórja el. Egy különös erő a múltam járja át. Becsapott az év. Ez a legfázósabb nyár, A legfájóbb goodbay. A kirabolt nyár megy az ősz után.