Az ablaknál állok, és tükréből rámnéz egy lány... Ki boldog, hogy él, mert esténként téged vár. Csak mindig légy enyém, Nem kell több ennél. Hisz' az én titkos kis világom Rég te lettél.
De hogyha mindez csak egy álom, Nekem még így is szép. Ne engedd, hogy elvesszen az álmunk, Éd át velem újra még!
Más nem kell többé, Egy lett az éltünk. És ha otthon te vársz, Bárhol éljünk, az boldogság. S hajt a tél, És kint a kertben hó lep el mindent. Az ünnep estéjén a legszebb ajándék, Hogy velem élsz!
De hogyah mindez csak egy álom, (Nincs baj, hisz'gyönyörű) Nekem még így is szép. Ne enegedd, hogy elveszzen az álmunk, Éld át velem újra még!
S ha itt az éj, és a szó úgy száll fel, Gyöngéd fohászként, Azt kérném Istentől, hogy mindig így legyen, Engem láss mindig, bárhol jász!
Nincs jobb, ha karjaiddal átfogsz, Érzem, hogy álmod bennem él, Érzem, hogy nincsen más, Te több vagy nekem mindennél!
De hogyha mindez csak egy álom, Nekem még így is szép. Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk, Éld át velem újra még!
De hogyha mindez csak egy álom, (Nincs baj, hisz' gyönyörű így is) Nekem még így is szép. Ne negedd, hogy elvesszen az álmunk, Éld át velem újra még. (Mégis, úgy érzem, hmm mostmár gyönyörű minden!)